it

Önidentifikáció és műfaji variabilitás Eötvös Károly A nagy per című művében

DOI: 10.62615/It.2026.1.01
PDF

Ebben a tanulmányban Eötvös Károly A nagy per (1904) című munkáját vizsgálom az előzetes eseménytörténet, a tiszaeszlári per történeti kontextusainak tisztázásával, a polifón műfajiságot és a mű regényszerű vonásait állítva vizsgálódásaim homlokterébe. Az értelmezési kísérlet arra világít rá, hogy A nagy per összetett műfajisággal jellemezhető; narrációs, szövegszervezési eljárásaiban éppúgy fölfedezhetjük a más Eötvös-kötetekre jellemző ismeretközlő jellegű, anekdotikusan előrehaladó elbeszélésmódot, a század utolsó két évtizedében kiformálódó tényfeltáró riport dokumentarista igényét, a bűnügyi irodalom műfaji sémáit, valamint a 19. századi magyar irodalom példázatos hagyományára visszatekintő irányregény jellemző vonásait. Elemzéseim nemcsak azt mutatják meg, hogy A nagy per az Eötvös-életmű és a századfordulói magyar próza perspektívájában is speciális, határhelyzetben lévő alkotás – ezt a korábbi szakirodalmi hagyomány is hangsúlyozta. Ugyanakkor a regény többféle műfajvariánsának műbéli jelenlétére koncentráló értelmezés némileg ki is tudta nyitni A nagy pert az Eötvös-recepció szűkösségei közül. Míg a bűnügyi regény formaelveit regisztráló fejezetben Émile Zola regényciklusaiban azonosítom a mű adekvát párhuzamait a tudományos beszédmódok reflektált alkalmazását elemezve, addig az irányregényre jellemző vonásokat tárgyaló fejezetben a kései Mikszáth-regények bonyolult poétikai kódoltsággal felépített társadalmi-történelmi víziójának egyediségét hangsúlyozom az Eötvös művével való összevetésben. ///// In this study, we examine Károly Eötvös’s work A nagy per [The Great Trial, 1904] by clarifying the history of the events that preceded it and the context of the Tiszaeszlár trial, placing the polyphonic genre and the novel-like features of the work at the forefront of our investigations. Our interpretation reveals that, in terms of genre, A nagy per can be said to be complex; in its narrative and the features of its textual organization, we can find not only the informative, anecdotally progressive narrative style typical of other Eötvös books, but also the drive to document, to research and record facts that developed in the last two decades of the century, the genre schemata familiar from crime literature, and, in a look back to the parable tradition of 19th-century Hungarian literature, the characteristic features of the political novel. Our analyses not only show that A nagy per is a special work from the perspective of both Eötvös’s oeuvre and Hungarian prose at the turn of the century, one that straddles boundaries (something that has also been emphasized by the previous literature on the subject), our focus on the presence in the work of the multiple genre variants of the novel form has enabled us to release A nagy per from the narrow nature of Eötvös’s reception to date and open it up to new readings. While, in the chapter that deals with the formal principles of the crime novel, we identify adequate parallels to Eötvös’s novel in Émile Zola’s novel cycles by analyzing the reflected application of scientific modes of speech, in the chapter discussing the features characteristic of the political novel we emphasize the unique nature of the socio-historical vision of the late Mikszáth novels and their construction through complex poetic coding in comparison with Eötvös A nagy per.

Századfordulós előzmények (Ady Endre, Erdős Renée és Ignotus Hugó)

DOI: 10.62615/It.2026.1.02
PDF

A nyugati modernitásban a másikhoz való költői odafordulás ambivalenciája abban áll, hogy a szubjektivitás szerkezetének viszonyában, mint Jean-Luc Nancy megállapítja A Finite Thinking című, 2003-as könyvében, a szerelem „egyszerre a beteljesülés ígérete – egy ígéret, amely folyton eltűnik – és a mindig a küszöbön álló felbomlás fenyegetése”. A szerelmi költészet nyelvi magatartásformáinak heterogenitása, összetettsége és ellentmondásossága, amelynek tematizációja az irodalmi modernség jellegadó tulajdonságának tekinthető, nem csupán a szubjektivitás kiteljesedésének a szerelemben megélhető romantikus ideológiáját, hanem ennek összeomlását, a szerelem mint az én-re leselkedő és – a társadalmi modernitásban egyre radikálisabban felértékelődő individualitás szellemében – éppen ezért kezelendő veszély koncepcióját is magában foglalja. Azok a versek, amelyek a másik megszólítását nem a vallási emlékezetű elfogódottság hangján, vagyis a vallomás, a könyörgés, az ima és a dicsőítés aktusait működtetve, hanem a parancs, az átok, a fenyegetés stb. beszédtetteit (is) mozgósítva, erőszakos aktusok kíséretében hajtják végre, és ezáltal kísérletet tesznek a megszólítotthoz fűződő politikai viszony módosítására, lényegileg konfigurálják újra a szerelmi megnyilatkozás klasszikus struktúráját. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy a modern szerelmi költészet „antihumanista” szólamának irodalomtörténeti kérdéséhez szóljak hozzá, annak századfordulós előzményeit, közelebbről Ady Endre, Erdős Renée és Ignotus Hugó szerelmi líráját elemezve. ///// In Western modernity, the ambivalence of poetic devotion to the other lies in the fact that, as Jean-Luc Nancy states in his 2003 book A Finite Thinking, love is “both the promise of fulfillment—a promise that constantly disappears—and the threat of imminent disintegration.” The heterogeneity, complexity, and contradictions of the linguistic forms of love poetry, the thematization of which can be considered a characteristic feature of literary modernity, encompass not only the romantic ideology of the fulfillment of subjectivity in love, but also its collapse – the concept of love as a danger that must be dealt with in the spirit of individuality, something which is increasingly radicalized in social modernity. Poems that address the other not in a tone of religious reverence, that is, through acts of confession, supplication, prayer, and praise, but through commands, curses, threats, etc., accompanied by acts of violence, thereby attempting to modify the political relationship with the addressee, essentially reconfigure the classic structure of the declaration of love. In my study, I attempt to address the literary-historical question of the “anti-humanist” tone of modern love poetry by analyzing its turn-of-the-century precursors, specifically the love poetry of Ady Endre, Erdős Renée, and Ignotus Hugó.

A költői mű történő nyelvi megértéséről

DOI: 10.62615/It.2026.1.03
PDF

A használatalapú nyelvészet és a kognitív poétika teóriái és leíró módszertanai az irodalomértés újabb tartományait tárják fel. E belátások szerint a nyelvi tevékenység intuitív tudáson alapuló interszubjektív cselekvés, a kreativitás és a testben létezés (embodiment) feltételeivel, a nyelvi sémák és megvalósulás viszonyában. A költészetben az általános jellemzők a teljes profiláltság (előtérbe állítás) műveleteiben, a határhelyzetek előállításával, az el-nem-rejtettségbe emelés nyelvi műveleteivel érvényesülnek poétikai érvénnyel. Babits Levelek Iris koszorújából kötete összetett poétikájának három tényezője kivételes példát ad a nyelv beszél megvalósulásának. A Messze… messze… főneveinek lehorgonyzatlansága, a Fekete ország című vers fekete melléknevének unipolárissá válása és a Mozgófénykép mozgásigéinek és bővítményeinek dekontextualizáló grammatikai szétválasztása egyaránt e nyelvi szerkezetek megformáltságának, mediális jellemzőinek a közvetlen észlelhetőségét eredményezik. Ezekben a lírai szövegekben a beszélő háttérbe húzódik, a tárgyias kifejezések mintegy önmagukért állnak, önmaguk nyelvi voltát és specifikumát megjelenítve. ///// The theories and descriptive methodologies of usage-based linguistics and cognitive poetics open new domains of literary understanding. According to these insights, linguistic activity is an intersubjective action based on intuitive knowledge which is conditional on creativity and embodiment and takes place within the relationship between linguistic schemas and instantiation. In poetry, the general characteristics are asserted with poetic effect by the use of full profiling (foregrounding), the creation of border situations, and the linguistic processes of raising to unconceal-ment (Unverborgenheit). Three factors in the complex poetics of Babits collection Levelek Iris koszorújából (Leaves from Iris Wreath) provide an exceptional example of the realization of language speaks. The ungrounded form of the nouns in Messze… messze… (Far... Far...), the unipolarization of the adjective fekete (black) in Fekete ország (Black Country), and the decontextualizing separation of complements from the verbs of motion in Mozgófénykép (Movie) all result in the direct perceptibility of the formedness and medial characteristics of these linguistic structures. In these lyrical texts, the speaker recedes into the background, and the objective expressions seem to stand for themselves, displaying their own linguistic nature and specificity.

A Rossz közérzet az irodalomtudományban és a kritikában? című workshopon (szervező: ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport) 2024. december 12-én elhangzott kerekasztal-beszélgetés szerkesztett változata

DOI: 10.62615/It.2026.1.04
PDF