it

2026. év, 2. szám

Fried István

DOI:
10.62615/It.2026.2.01

Szerzői jog:

Történet a Tájékozás és az Utóhang között

Jókai Mór Börtön virága regényének újraolvasása

ABSZTRAKT:
Az írónak ebben az utolsó életévében keletkezett, a fáradtság jeleit kétségkívül magán viselő alkotásában még a szokásosnál is sűrűbben bukkannak fel a korábbi Jókai-művekre utaló reminiszcenciák.” A kétségkívül-t a magam részéről óvatosan megkérdőjelezném, akárcsak a „szokásosnál is sűrűbben”-t. Mindazonáltal nem tagadom, hogy nem jogosulatlan a feltételezés; a külső jellemzők (az író életkora) mellette szólnak, de egy szorosabb olvasás módosíthat a sajtó alá rendező állításán. Ezért hasznosnak bizonyulhat, ha a regényből kinyert adatokkal olvasóként szembesülünk, elmerülünk a regény szövegében, miközben a Jókai-életmű idevonatkoztatható, ideirányítható motívumainak a műben betöltött szerepét, netán a motívum transzformálódását, végső fokon egy újragondolt történet során kibontott, nem pusztán a felületi egyezésekre szorítkozó szövegi megvalósulását kíséreljük meg az elemzés tárgyává tenni. Ilyképpen finomítható a sajtó alá rendezőnek a Jókai-szakirodalommal teljes mértékben egyeztetett véleménye, mely eleve kevésbé értékeli a kései Jókai-műveket, mint azokat, amelyeket Jókai az 1860-as, 1870-es esztendőkben írt. /// In this work, written in the final year of the author’s life and undoubtedly bearing signs of fatigue, reminiscences referring to earlier works by Jókai appear even more frequently than usual.” For my part, I would cautiously question both the use of the word “undoubtedly” in this comment made by the editor of a 1912 edition of his last novel, and the claim that such reminiscences occur “even more frequently than usual.” While I agree that there is some foundation to this assumption – the external circumstances, most notably the author’s age, lend it some support – a closer reading may lead to a modification of this assessment. It may therefore prove useful to confront the data extracted from the novel with the reader’s own experience. While immersing ourselves in the text, we can examine the role played within the work by those motifs from Jókai’s oeuvre that can be related or directed toward it, and perhaps also investigate the transformation of such motifs. Ultimately, the aim is to make the object of analysis the textual realization of a reworked story, a story that has unfolded through the course of the narrative and extends beyond mere surface correspondences. In so doing, it will become possible to refine the view held by Jókai’s editor, a view that is fully consistent with Jókai scholarship – that Jókai’s later works are of less value than those he wrote in the 1860s and 1870s.